8. fejezet

Nagyon izgultam, mikor felkeltem, annak ellenére is, hogy az éjszaka folyamán többször is meglökött Harry. Régóta nem láttam apa bandatársait, és alig várom, hogy találkozhassak velük. Apa elvitt a koncertjeikre és figyelhettem őket gyakorlás közben is régen. Amikor apa találkozott Tracy-vel, szeretett volna vele költözni, de még néhány évig nem jöttek Vancouver közelébe és így közelebb voltak Portland-hez. Sokat kellett apának győzködnie a többieket, de végül ők és a családjaik is ide költöztek. Apa szerint itt több volt a lehetőségük és nagyobb elismerést kaphatnak, ami először biztos így volt, hiszen egy jó ideig turnéztak, de most már idősek és egy helyi kocsmában játszanak minden szerdán, pénteken és vasárnap, és nagyon sokan szeretik a zenéjüket.

A hajam egyenesen simult hátamhoz, és egy sima, egyszerű fehér pólót viseltem egy cicanadrággal és csizmával.

Harry-vel lent ültünk, míg vártuk a többieket, hogy elkészüljenek. Harry egy fehér pólót és egy fekete nadrágot viselt, egyszerű, mint mindig.

„Siessetek!” Kiáltottam.

„Jövünk!” Apa kiáltott vissza, de ahogy Harry-vel beszélgetésbe elegyedtünk, észrevettem, hogy még mindig nem jönnek. 

Felsétáltam az emeletre és apa szobájába mentem, ahol Tracy a sminkjét csinálta.

„Hol van az a hely? Ott fogunk majd találkozni.”

„Ez egy kocsma, aminek a neve Visszhang.” Vágott közbe Robbie.

„Rendben, mi megyünk, majd ott találkozunk.” Mondtam, és lementem a lépcsőn nem várva válaszra.

„Gyerünk, indulunk!” Szóltam Harry-nek, mikor lekaptam a fogasról a kabátomat és kiléptem az ajtón. 

„Hova megyünk?” Kérdezte, míg szaladt utánam, és becsukta maga mögött az ajtót.

„Egy kocsmába, minek az a neve, hogy Visszhang, ott találkozunk apáékkal.” Szóltam neki, míg vártam, hogy kinyissa a kocsit.

„Milyen szaros neve van egy kocsmának!” Nevetett, kinyitotta a kocsit és beszálltunk.

„Úgy hangzik, mintha egy diszkó neve lenne.” Kuncogtam.

 

Harry beindította az autót, és próbáltuk megtalálni az utat a kocsmához.

„Rendben Harry, valahol itt kell lennie! Hogy csinálod azt, hogy eltévedés nélkül eljutsz Vancouver-be, de egy helyi kocsmát nem találsz meg?” Nem tudtam abbahagyni a nevetést, kezdett frusztrált lenni, mert nem találja meg, valószínűleg mire odaérkezünk, már mindenki ott lesz.

„Megpróbálom itt.” Suttogta, mielőtt lekanyarodott. 

„Várj, itt van!” Mutattam egy kis kocsmára, amin volt egy hatalmas felirat.

Leparkolt és pedig kiugrottam az autóból.

„Hé, várj meg!” Sietett Harry kiszállni, majd bezárta az ajtókat.

Bementünk a kis pubba, és ez tömve volt legnagyobb meglepetésemre, hiszen még csak délután 2 óra van.

Az emberek úgy néztek ránk, mint akik nem tudják, hogy mit keresünk mi itt. De valószínűleg ez miattam volt, hiszen Harry tökéletesen beillett az összképbe, és nem tudtam miért.

Végig néztem a színpadon és megpillantottam a hangszereket, szóval valahol itt kell lenniük.

Az ajtó nyílt, és Tracy, apa és a gyerekek jöttek be, és mindenki köszöntötte őket. Valószínűleg aki itt volt mind az ismerőseik közé tartozik, és ezért néztek minket furán.

Láttam, ahogy Robbie és Ruby egy asztalhoz szaladnak ahol lepacsiznak az ott ülő nővel és férfival, de ők nem azok voltak, akikre számítottam.

„Ellie, gyere ide.” Szólított apa.

Rákulcsoltam Harry ujjaira az enyémeket, majd apához mentünk, szorosabban fogtam Harry kezét, ideges voltam, mert tudtam, hogy apa mit fog tenni. Be fog mutatni engem és Harry-t ezeknek az embereknek.

„Emberek, ő itt a lányom Ellie és a barátja, Harry.” Kiáltott és mindenki elhallgatott.

„Örülök a találkozásnak!” Mondta Harry, annyira magabiztosan, és azt kívántam bárcsak én is ilyen lennék.

„Hali.” Mondtam kínosan. Nem azért jöttem, hogy bemutatkozzam rengeteg embernek, én csak apa társaival akartam találkozni.

Mindenki köszöntött minket, majd a színfalak mögé mentünk, de Robbie és Ruby az asztalnál maradtak azzal a nővel és férfival.

„Megengedett ez nekik?” Érdeklődtem, míg sétáltunk.

„Igen, a gyerekek 6 óráig itt lehetnek.” Magyarázta apa.

Hagytam, hogy Tracy-val előttem és Harry előtt menjenek, és a kezünk még mindig egybe volt fonódva.

Hallottam, hogy valakik üdvözlik apát és Tracy-t, majd megláttak minket és zavarodottan figyeltek.

Biztos nem ismernek fel, gondoltam és ez be is igazolódott.

„Szóval kik ők?” Kérdezte Matt, viccesnek találtam, mert én mindegyikűjükre emlékeztem és arra is, hogy milyen hangszeren játszanak, nagyon megváltozhattam.

„Ellie és a barátja.” Mondta apa mosolyogva.

„Csípjetek meg ez tényleg Ellie?” Kiáltotta Dan, míg felpattant.

Felnevettem. „Igen, én vagyok az.” Mondtam mosolyogva, de már fájt tőle a szám, annyira boldog vagyok, hogy láthatom őket.

Odamentem Dan-hez és megöleltem. „Felnőttél Ellie.” Veregette meg a hátamat, míg megölelt.

 

„Találkozni akart veletek.” Mondta apa, mikor mentem a többieket is körbeölelni.

Dan, Matt, Adam, Shane. Apa az énekes, Dan a gitáros, Matt a dobos, Adam gitározik és háttér énekel, míg Shane zongorázik.

„Rég láttunk.” Mondta Shane.

„Igen, nem könnyű ide eljutni, és apa se hívott igazán.”

„Még mindig olyan gyökér, mint volt, igaz?” Kérdezte nevetve Adam, nagyon megöregedett már a legutolsó találkozásunk óta.

„Szia!” Tracy megütötte Adam-et.

„Mutasd be nekünk a barátod most már.” Somolygott Dan.

Harry közelebb sétált hozzám. „Ő a párom, Harry.”

„Örülök a találkozásnak, sok jót hallottam már rólatok.” Mondta Harry és kezet rázott a fiúkkal.

„Vigyázol rá, igaz?” Mosolygott Matt.

„Természetesen.” Válaszolt Harry, míg karjával átölelte vállamat.

Akármikor Harry hozzámér, pillangók kelnek életre a hasamban, sosem érintett meg még fiú így, annak ellenére sem, hogy ezt is csak tettetjük, de annyira valós és igazi.

„Mikor utoljára láttunk Ellie, még csak pici lány voltál, most meg kész nő!”Dan beszélt mindenki helyett, míg apát nézte.

„Ellie mindig másképp néz ki, mikor találkozunk.” Mondta Tracy, és nem tudtam, hogy ismét belém kötött-e.

„Ennek nem így kellene lennie, neked és nekünk is többet kellene vele találkoznunk.” Vágott vissza Tracy-nek Shane.

„Még mindig hegedülsz?”

 

„Igen.”

„Akarsz velünk játszani? Csak egy dalt.”

 

„Nincs nálam a hegedűm.” Mondtam és most megkönnyebbültem, hisz nem tudok rengeteg ember előtt játszani.

„Valahol van egy itt.” Mondta apa, aki egyébként szerette volna, ha játszok.

„De az nem az enyém, és azon nem tudok úgy játszani.”

„Gyerünk, nem kell terelni, játssz nekünk!” Mondta Matt.

Kérlek, kérlek, kérlek, ismételtem magamban.

„Ez nem egy igen, de kipróbálhatom először?” Mosolyogtam.

Apa bólintott. „Valahol hátul van, Harry-vel keressétek meg, míg mi behangolunk.”

Harry kezei lecsúsztak vállamról, de én inkább megragadtam karját és hátra húztam.

„Wow, undorító itt.” Néztem Harry-re.

Elengedtem a karját, amikor felemelte a hegedűt, ami egy zongorán hevert. Lefújta a port róla én pedig felköhögtem, amitől Harry nevetni kezdett.

A kezembe adta, annyira hasonlít az enyémhez. „Hol van a vonó?” Kérdeztem.

„Oh, um…” Harry körbe fordulva kereste, mielőtt leguggolt és megtalálta a zongora alatt.

„Köszönöm.” Mosolyogtam, míg nekem adta.

Kipróbáltam, a nyakamhoz tettem és a bal kezembe fogtam a vonót. Rájöttem, hogy hiába vagyok jobb kezes, de a ballal egyszerűbb játszani.

Pengetni kezdtem egy kicsit, megnézve hogy hangzik.

„Kicsit el van hangolódva.” Sóhajtottam, majd Harry-re tekintettem.

„Szerintem jó volt, gyönyörűen játszottál és egyébként is ez nem egy teljes dal.” Mondta a szemembe nézve, és tudtam nem hazudik.

„Nem játszok jól sok ember előtt.”

Harry megragadta a vállaimat. „Merülj el a hegedű világában és képzeld el, hogy egyedül vagy a teremben. Jó leszel, Ellie.” Mondta Harry halál komolyan.

Csak bólintottam és a hegedűt a vonóval együtt megfogtam, mielőtt a többiekhez mentünk volna

„Készen állsz?”Kérdezte apa kissé mohón.

„Milyen zenét játszunk?”

„Igeeeeeen” Pacsizott le velem Matt.

„Nem saját dalt, mert te azokat nem ismered, szóval mit szólsz a Scientist-hez a Coldplay-től?” Kérdezte apa.

„Azt el tudom játszani.”

„A kedvenc dalom.” Tracy szólalt fel, és csókot nyomott apa arcára.

 

„Otromba.” Mondta Dan és Harry-vel felnevettünk.

„Oké, menjünk.” Mondta apa.

„Harry-vel előre megyünk.” Tájékozatott Tracy direkt engem figyelve, én pedig bólintottam, ez rendes volt tőle.

Követtem a többieket a színpadig, és megálltam elől apa mellett, és remegtem, ideges voltam, de tudtam amint elkezdtem játszani, hogy ki tudom zárni a tömeget és úgy játszanék, mintha egyedül a szobámban lennék.

Harry szemszöge

Észrevettem, hogy Ellie ma nagyon boldog.

Figyeltem, ahogy lehunyja szemét, amikor a zene elindult, koncentrálni kezdett.

A legelső asztalnál ültem Tracy-vel, de ő csak Jake-re, Ellie apukájára figyelt, de én minden figyelmemet Ellie-nek szenteltem.

Ahogy játszani kezdett, a legszebb zene töltötte meg a termet, és ahogy a zene beindult, ő is egyre jobban belelendült és a hegedűjének nagy volt a hangja. Libabőrös lettem, pedig ez nem nagyon szokott megtörténni.

Tudtam, hogy Ellie arra koncentrál, hogy egyedül van a szobában és én mondtam neki, hogy erre fókuszáljon.

Kissé ráncolta a homlokát, felhúzta a szemöldökét és belemélyedt a dalba, amíg játszott. Szemei kinyíltak, majd lecsukódtak. Máshol járt, és annyira gyönyörű volt közben.

 

Amint abbahagyta, szemei kinyíltak és a szoba megtelt tapssal.

„Köszönjük.” Mondta Jake a mikrofonba és levonultak a színpadról.

„Igazából Ellie tényleg gyönyörűen játszott.” Mondta Tracy meglepetten, felállt a helyéről, ahogy én is, majd a színfalak mögé mentünk.

Ellie apukája sírt, mire beértünk és Ellie zavartnak és szomorúnak tűnt.

„Mi a baj?” Rohant Tracy Jake-hez.

„Annyira hiányzott!” Mondta direkt Tracy szemébe nézve.

A többiek inkább kimentek és én is elindultam, de Ellie megragadta a kabátomat és azt suttogta, hogy maradjak.

„Nem hagytad, hogy lássam őt, a bandát pedig igen. TE!” Kiáltotta Tracy-nek.

Tudtam, hogy ebből nagy veszekedés lesz és Ellie erősen megragadta a karomat.

„Mindig, amikor találkozni akartam vele, béna kifogásokat kerestél, mert azt hitted, hogy újra összejövök Elizabeth-tel”Ne legyél kibaszottul idióta!” Kiáltotta és Tracy zokogni kezdett.

„Apa, nyugodj le.” Mondta Ellie olyan nyugodtan, ahogy csak tudta, biztos voltam benne, hogy az emberek is hallják ezt odakint.

Matt berontott. „Hé, gyerünk! Nyugodj le haver!”

„Nem, rohadtul nem fogok!” Beleütött a falba és ekkor mentem oda hozzá, hogy kivigyem innen.

Megfordult és megragadta a kabátomat. „Maradj ki ebből Harry!” Ordította az arcomba.

„Apa!” Hallottam Ellie-t, aki közénk állva arrébb lökte. „Hagyd abba, kérlek!”

Leestek kezei és annyira megtörtnek nézett ki. „Sajnálom. Annyira sajnálom.”

Ellie odasétált hozzá és megölelte. 

Megértettem, mindannyiunktól bocsánatot kért, de leginkább azért, mert olyan sok mindent kihagyott Ellie életében.

„Megbocsájtok.” Suttogta Ellie.