9. fejezet

Ellie szemszöge

Mindannyian visszamentünk apáék házához, de csak a család, habár apán kívül senkit sem tekintek annak.

Apa és Tracy az emeleten próbálták megbeszélni a dolgokat, míg Harry és én Robbie és Ruby társaságában voltunk a földszinten.

Harry legózott és különböző játékokkal szórakozott velük, amíg én a kanapén ülve figyeltem őket.

Ruby odasétált hozzám. „Csak fiús dolgokat játszanak, csinálhatok valamit a hajaddal?” Kérdezte.

Harry-re pillantottam, aki rám mosolygott, majd újra Robbie-ra terelte tekintetét. Mindketten a földön feküdtek és lego kocsikkal játszottak; Harry egy nagyra nőtt gyerek.

„Persze!”

Felugrott a kanapéra és rám szólt, hogy forduljak meg, mert így meg tudja csinálni a hajamat.

Megragadta az összes hajamat. „Tetszik a hajad, Ellie.”

„Most a te kezedben van, mit fogsz vele csinálni?”

„Legyen meglepetés!” Kacagott a fülembe.

Gyorsan átfésülte hajamat kezeivel, majd rá is jöttem, hogy be fogja fonni.

„Éhes vagyok.” Mondta Robbie Harry-nek.

„Készítek neked valamit, Ruby te is szeretnél enni?” Kérdezte Harry.

„Igen, kérek.”

Figyeltem, ahogy Harry feláll a földről, majd a nappali ajtaját becsukva átvonult a konyhába, így kizárta a veszekedés hangját.

„Anya és apa mindig veszekednek.” Mondta szomorúan Ruby.

„Tényleg?”

„Igen, de Robbie és én csak a szobánkban játszunk olyankor.”

Nem gondoltam volna róluk, azt hittem, hogy ez az első ilyen veszekedésük.

„Kész a hajad!” Ugrott elém Ruby és megragadta a tükröt. Oldalra húzta a hajamat és elölről is hozzávett egy keveset, mielőtt elém tartotta a tükröt.

„Wow, imádom!” Mondtam szórakozottan.

„Igazán?” Faggatott én pedig bólintottam.

Mindig elfelejtettem a korukat és hogy mennyire fiatalok, 8 évesnek lenni fiatalságot jelent, de tudtam, hogy többet tudnak a többi velük egykorú gyermekhez képest. Mindig megvetettem őket, úgy gondoltam, hogy idegesítőek, de ma rájöttem, hogy még gyerekek, valószínűleg éretlenül fognak viselkedni, de a szívük aranyból van.

„Menj és nézd meg, hogy Harry és Robbie mit csinálnak a konyhában, én pedig elmegyek a fürdőbe.” Mondtam Ruby-nak, aki már ki is rohant a konyhába.  

Igazából nem a fürdőbe szándékozom menni, csak tudni akarom, hogy mi folyik apával és Tracy-vel.

Kinyitottam az ajtót, majd be is csuktam, majd meghallottam, hogy még mindig veszekednek, ahogy a lépcsőn sétáltam felfelé.

„Mindig is vissza akartál menni Elizabeth-hez, tudom jól!” Hallottam Tracy kiabálását.

„Komolyan.” Motyogtam, mielőtt a szobájukba rohantam volna.

Mind a ketten elhallgattak, Tracy az ágyon ült, míg apa a kis asztalnak támaszkodott.

„Ülj le!” Követeltem, és apára pillantottam, aki így is tett és helyet foglalt Tracy mellett.

Velük szemben álltam meg.

„Tracy, apa szeret téged, szóval így nem gondolhatod, hogy képes lenne visszamenni anyához. Apa hallgat rád, és miattad nem találkozott velem, nem látogatott meg, mert te ezt akartad, és ha nem szeretne nem tette volna meg.” Megálltam egy pillanatra, hogy megnézzem, van e valami reakciójuk.

„Van két gyermeketek, akik odalent vannak most, és ők egyáltalán nem buták, nektek sürgősen abba kell hagynotok a vitatkozást, amit mellesleg úgy csináltok, mint egy tinédzser szerelmespár.”

„Nem értik úgy sem, hogy miért veszekedünk.” Nevetett Tracy, azon, mintha buta lennék.

„Fogadni mernék, hogy értik, nem kisbabák többé és ti sem vagytok tinik, értem én, hogy a párok veszekednek, de tudom, hogy ez a gyerekek számára nem jó, kiskoromban én is megtapasztaltam.”

„Ellie..” Mondta apa szomorúan, meg kell értenie, hogy ez nem jó a gyerekeknek.

Egyenesen Tracy-re néztem. „Nem akarom, hogy utálj, mert én a férjed ex- feleségének a lánya vagyok.”

Csak figyelt engem, de én folytattam. „Tudom jól, hogy a szüleim már sosem lesznek együtt, és jó lenne, ha te is megértenéd. Apa nem vett volna el feleségül, ha még mindig anyát szerette volna. Az emberek ki tudnak egymásból szeretni, majd újra szerelembe esni más, különböző emberekkel, ez az élet rendje.” Beszéltem magabiztosan, úgy viselkedtem, mint egy párkapcsolati tanácsadó, de igazából semmit sem tudok.

„Igaza van.” Mondta apa, és megragadta Tracy kezét.

„Kérlek, oldjátok meg a gondjaitokat.” Motyogtam, mielőtt kiléptem volna a szobából.

Vártam egy pillanatot, mielőtt besétáltam a konyhába és megpillanthattam, hogy mit csinál Harry, Robbie és Ruby.

„Hali.” Mosolyogtam, mikor megláttam Ruby-t, Robbie-t és Harry-t az asztalnál ülve szendvicseket enni.

„Kérsz egyet?” Érdeklődött Ruby.

„Nem, köszönöm, csak megyek és felhívom anyukámat.”

A nappaliba mentem, megragadtam a telefonomat, amint előhúztam a dzsekim zsebéből, majd anyát hívtam.

„Ellie!” Kiabálta, amint felvette.

„Mi az?” Kérdeztem zavarodottan.

„Próbáltalak már számtalanszor elérni, mióta rájöttem, hogy elmentél.” Dorgált le.

„Nem kaptam értesítést a hívásaidról, mi a helyzet?” Kérdeztem.

„Kérlek, gyere haza.”

„Miért? Holnap megyek haza.” Mondtam.

„Muszáj elmondanom neked valami fontosat.”

„Mond el telefonon keresztül. Nem érek haza csak holnap késő este és valószínűleg éjszakás leszel.”

„Rendben, nos, szeretném, ha megismernél valakit.”

„Kit?”

„A vőlegényemet.” Mondta.

Teljesen ledöbbentem és zavarodott voltam, nem is randizott senkivel.

„Micsoda?”

„Calum, a vőlegényem.” Meg tudtam mondani a hangjáról, hogy mosolyog, de kezdtem ideges lenni.

„Nem is volt barátod, anya!”

„Van, és volt is, és sajnálom, hogy eddig nem is mondtam el neked, de már vagy egy éve randizunk.”

„Most akkor összefoglalom, már egy éve találkozgatsz valakivel, és most már jegyben jártok, de én még soha nem találkoztam vele, mi a fasz anya!” Egyre hangosabb lettem.

„Ne beszélj így velem!” Kiáltotta.

„Cseszd meg!” Kiabáltam vissza, majd rányomtam a telefont.

A kanapéra dobtam a telefonomat és mély levegőt vettem, mielőtt visszamentem a konyhába.

„Minden rendben van, Ellie?” Érdeklődött Robbie.

„Igen, rendben vagyok, szóval mit fogunk most csinálni?” Erőltettem magamra egy mosolyt.

„Bowlingozni akarok menni!” Ugrott fel- le Ruby, majd Robbie is csatlakozott hozzá.

„Nos, először kérdezzétek meg erről a szüleiteket!” Mondta Harry, majd a kicsik versenyeztek fel az emeletre.

Harry-re pillantottam, aki egy széken terpeszkedett. „Harry.”

„Mi az?”

„Miért csinálod ezt?” Faggattam.

Kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, majd becsukta; nem tudta a választ erre.

Felvontam a szemöldökömet és újra szólásra nyitotta a száját, de ekkor Ruby és Robbie szaladtak a konyhába és kijelentették, hogy megyünk bowlingozni.

8. fejezet

Nagyon izgultam, mikor felkeltem, annak ellenére is, hogy az éjszaka folyamán többször is meglökött Harry. Régóta nem láttam apa bandatársait, és alig várom, hogy találkozhassak velük. Apa elvitt a koncertjeikre és figyelhettem őket gyakorlás közben is régen. Amikor apa találkozott Tracy-vel, szeretett volna vele költözni, de még néhány évig nem jöttek Vancouver közelébe és így közelebb voltak Portland-hez. Sokat kellett apának győzködnie a többieket, de végül ők és a családjaik is ide költöztek. Apa szerint itt több volt a lehetőségük és nagyobb elismerést kaphatnak, ami először biztos így volt, hiszen egy jó ideig turnéztak, de most már idősek és egy helyi kocsmában játszanak minden szerdán, pénteken és vasárnap, és nagyon sokan szeretik a zenéjüket.

A hajam egyenesen simult hátamhoz, és egy sima, egyszerű fehér pólót viseltem egy cicanadrággal és csizmával.

Harry-vel lent ültünk, míg vártuk a többieket, hogy elkészüljenek. Harry egy fehér pólót és egy fekete nadrágot viselt, egyszerű, mint mindig.

„Siessetek!” Kiáltottam.

„Jövünk!” Apa kiáltott vissza, de ahogy Harry-vel beszélgetésbe elegyedtünk, észrevettem, hogy még mindig nem jönnek. 

Felsétáltam az emeletre és apa szobájába mentem, ahol Tracy a sminkjét csinálta.

„Hol van az a hely? Ott fogunk majd találkozni.”

„Ez egy kocsma, aminek a neve Visszhang.” Vágott közbe Robbie.

„Rendben, mi megyünk, majd ott találkozunk.” Mondtam, és lementem a lépcsőn nem várva válaszra.

„Gyerünk, indulunk!” Szóltam Harry-nek, mikor lekaptam a fogasról a kabátomat és kiléptem az ajtón. 

„Hova megyünk?” Kérdezte, míg szaladt utánam, és becsukta maga mögött az ajtót.

„Egy kocsmába, minek az a neve, hogy Visszhang, ott találkozunk apáékkal.” Szóltam neki, míg vártam, hogy kinyissa a kocsit.

„Milyen szaros neve van egy kocsmának!” Nevetett, kinyitotta a kocsit és beszálltunk.

„Úgy hangzik, mintha egy diszkó neve lenne.” Kuncogtam.

 

Harry beindította az autót, és próbáltuk megtalálni az utat a kocsmához.

„Rendben Harry, valahol itt kell lennie! Hogy csinálod azt, hogy eltévedés nélkül eljutsz Vancouver-be, de egy helyi kocsmát nem találsz meg?” Nem tudtam abbahagyni a nevetést, kezdett frusztrált lenni, mert nem találja meg, valószínűleg mire odaérkezünk, már mindenki ott lesz.

„Megpróbálom itt.” Suttogta, mielőtt lekanyarodott. 

„Várj, itt van!” Mutattam egy kis kocsmára, amin volt egy hatalmas felirat.

Leparkolt és pedig kiugrottam az autóból.

„Hé, várj meg!” Sietett Harry kiszállni, majd bezárta az ajtókat.

Bementünk a kis pubba, és ez tömve volt legnagyobb meglepetésemre, hiszen még csak délután 2 óra van.

Az emberek úgy néztek ránk, mint akik nem tudják, hogy mit keresünk mi itt. De valószínűleg ez miattam volt, hiszen Harry tökéletesen beillett az összképbe, és nem tudtam miért.

Végig néztem a színpadon és megpillantottam a hangszereket, szóval valahol itt kell lenniük.

Az ajtó nyílt, és Tracy, apa és a gyerekek jöttek be, és mindenki köszöntötte őket. Valószínűleg aki itt volt mind az ismerőseik közé tartozik, és ezért néztek minket furán.

Láttam, ahogy Robbie és Ruby egy asztalhoz szaladnak ahol lepacsiznak az ott ülő nővel és férfival, de ők nem azok voltak, akikre számítottam.

„Ellie, gyere ide.” Szólított apa.

Rákulcsoltam Harry ujjaira az enyémeket, majd apához mentünk, szorosabban fogtam Harry kezét, ideges voltam, mert tudtam, hogy apa mit fog tenni. Be fog mutatni engem és Harry-t ezeknek az embereknek.

„Emberek, ő itt a lányom Ellie és a barátja, Harry.” Kiáltott és mindenki elhallgatott.

„Örülök a találkozásnak!” Mondta Harry, annyira magabiztosan, és azt kívántam bárcsak én is ilyen lennék.

„Hali.” Mondtam kínosan. Nem azért jöttem, hogy bemutatkozzam rengeteg embernek, én csak apa társaival akartam találkozni.

Mindenki köszöntött minket, majd a színfalak mögé mentünk, de Robbie és Ruby az asztalnál maradtak azzal a nővel és férfival.

„Megengedett ez nekik?” Érdeklődtem, míg sétáltunk.

„Igen, a gyerekek 6 óráig itt lehetnek.” Magyarázta apa.

Hagytam, hogy Tracy-val előttem és Harry előtt menjenek, és a kezünk még mindig egybe volt fonódva.

Hallottam, hogy valakik üdvözlik apát és Tracy-t, majd megláttak minket és zavarodottan figyeltek.

Biztos nem ismernek fel, gondoltam és ez be is igazolódott.

„Szóval kik ők?” Kérdezte Matt, viccesnek találtam, mert én mindegyikűjükre emlékeztem és arra is, hogy milyen hangszeren játszanak, nagyon megváltozhattam.

„Ellie és a barátja.” Mondta apa mosolyogva.

„Csípjetek meg ez tényleg Ellie?” Kiáltotta Dan, míg felpattant.

Felnevettem. „Igen, én vagyok az.” Mondtam mosolyogva, de már fájt tőle a szám, annyira boldog vagyok, hogy láthatom őket.

Odamentem Dan-hez és megöleltem. „Felnőttél Ellie.” Veregette meg a hátamat, míg megölelt.

 

„Találkozni akart veletek.” Mondta apa, mikor mentem a többieket is körbeölelni.

Dan, Matt, Adam, Shane. Apa az énekes, Dan a gitáros, Matt a dobos, Adam gitározik és háttér énekel, míg Shane zongorázik.

„Rég láttunk.” Mondta Shane.

„Igen, nem könnyű ide eljutni, és apa se hívott igazán.”

„Még mindig olyan gyökér, mint volt, igaz?” Kérdezte nevetve Adam, nagyon megöregedett már a legutolsó találkozásunk óta.

„Szia!” Tracy megütötte Adam-et.

„Mutasd be nekünk a barátod most már.” Somolygott Dan.

Harry közelebb sétált hozzám. „Ő a párom, Harry.”

„Örülök a találkozásnak, sok jót hallottam már rólatok.” Mondta Harry és kezet rázott a fiúkkal.

„Vigyázol rá, igaz?” Mosolygott Matt.

„Természetesen.” Válaszolt Harry, míg karjával átölelte vállamat.

Akármikor Harry hozzámér, pillangók kelnek életre a hasamban, sosem érintett meg még fiú így, annak ellenére sem, hogy ezt is csak tettetjük, de annyira valós és igazi.

„Mikor utoljára láttunk Ellie, még csak pici lány voltál, most meg kész nő!”Dan beszélt mindenki helyett, míg apát nézte.

„Ellie mindig másképp néz ki, mikor találkozunk.” Mondta Tracy, és nem tudtam, hogy ismét belém kötött-e.

„Ennek nem így kellene lennie, neked és nekünk is többet kellene vele találkoznunk.” Vágott vissza Tracy-nek Shane.

„Még mindig hegedülsz?”

 

„Igen.”

„Akarsz velünk játszani? Csak egy dalt.”

 

„Nincs nálam a hegedűm.” Mondtam és most megkönnyebbültem, hisz nem tudok rengeteg ember előtt játszani.

„Valahol van egy itt.” Mondta apa, aki egyébként szerette volna, ha játszok.

„De az nem az enyém, és azon nem tudok úgy játszani.”

„Gyerünk, nem kell terelni, játssz nekünk!” Mondta Matt.

Kérlek, kérlek, kérlek, ismételtem magamban.

„Ez nem egy igen, de kipróbálhatom először?” Mosolyogtam.

Apa bólintott. „Valahol hátul van, Harry-vel keressétek meg, míg mi behangolunk.”

Harry kezei lecsúsztak vállamról, de én inkább megragadtam karját és hátra húztam.

„Wow, undorító itt.” Néztem Harry-re.

Elengedtem a karját, amikor felemelte a hegedűt, ami egy zongorán hevert. Lefújta a port róla én pedig felköhögtem, amitől Harry nevetni kezdett.

A kezembe adta, annyira hasonlít az enyémhez. „Hol van a vonó?” Kérdeztem.

„Oh, um…” Harry körbe fordulva kereste, mielőtt leguggolt és megtalálta a zongora alatt.

„Köszönöm.” Mosolyogtam, míg nekem adta.

Kipróbáltam, a nyakamhoz tettem és a bal kezembe fogtam a vonót. Rájöttem, hogy hiába vagyok jobb kezes, de a ballal egyszerűbb játszani.

Pengetni kezdtem egy kicsit, megnézve hogy hangzik.

„Kicsit el van hangolódva.” Sóhajtottam, majd Harry-re tekintettem.

„Szerintem jó volt, gyönyörűen játszottál és egyébként is ez nem egy teljes dal.” Mondta a szemembe nézve, és tudtam nem hazudik.

„Nem játszok jól sok ember előtt.”

Harry megragadta a vállaimat. „Merülj el a hegedű világában és képzeld el, hogy egyedül vagy a teremben. Jó leszel, Ellie.” Mondta Harry halál komolyan.

Csak bólintottam és a hegedűt a vonóval együtt megfogtam, mielőtt a többiekhez mentünk volna

„Készen állsz?”Kérdezte apa kissé mohón.

„Milyen zenét játszunk?”

„Igeeeeeen” Pacsizott le velem Matt.

„Nem saját dalt, mert te azokat nem ismered, szóval mit szólsz a Scientist-hez a Coldplay-től?” Kérdezte apa.

„Azt el tudom játszani.”

„A kedvenc dalom.” Tracy szólalt fel, és csókot nyomott apa arcára.

 

„Otromba.” Mondta Dan és Harry-vel felnevettünk.

„Oké, menjünk.” Mondta apa.

„Harry-vel előre megyünk.” Tájékozatott Tracy direkt engem figyelve, én pedig bólintottam, ez rendes volt tőle.

Követtem a többieket a színpadig, és megálltam elől apa mellett, és remegtem, ideges voltam, de tudtam amint elkezdtem játszani, hogy ki tudom zárni a tömeget és úgy játszanék, mintha egyedül a szobámban lennék.

Harry szemszöge

Észrevettem, hogy Ellie ma nagyon boldog.

Figyeltem, ahogy lehunyja szemét, amikor a zene elindult, koncentrálni kezdett.

A legelső asztalnál ültem Tracy-vel, de ő csak Jake-re, Ellie apukájára figyelt, de én minden figyelmemet Ellie-nek szenteltem.

Ahogy játszani kezdett, a legszebb zene töltötte meg a termet, és ahogy a zene beindult, ő is egyre jobban belelendült és a hegedűjének nagy volt a hangja. Libabőrös lettem, pedig ez nem nagyon szokott megtörténni.

Tudtam, hogy Ellie arra koncentrál, hogy egyedül van a szobában és én mondtam neki, hogy erre fókuszáljon.

Kissé ráncolta a homlokát, felhúzta a szemöldökét és belemélyedt a dalba, amíg játszott. Szemei kinyíltak, majd lecsukódtak. Máshol járt, és annyira gyönyörű volt közben.

 

Amint abbahagyta, szemei kinyíltak és a szoba megtelt tapssal.

„Köszönjük.” Mondta Jake a mikrofonba és levonultak a színpadról.

„Igazából Ellie tényleg gyönyörűen játszott.” Mondta Tracy meglepetten, felállt a helyéről, ahogy én is, majd a színfalak mögé mentünk.

Ellie apukája sírt, mire beértünk és Ellie zavartnak és szomorúnak tűnt.

„Mi a baj?” Rohant Tracy Jake-hez.

„Annyira hiányzott!” Mondta direkt Tracy szemébe nézve.

A többiek inkább kimentek és én is elindultam, de Ellie megragadta a kabátomat és azt suttogta, hogy maradjak.

„Nem hagytad, hogy lássam őt, a bandát pedig igen. TE!” Kiáltotta Tracy-nek.

Tudtam, hogy ebből nagy veszekedés lesz és Ellie erősen megragadta a karomat.

„Mindig, amikor találkozni akartam vele, béna kifogásokat kerestél, mert azt hitted, hogy újra összejövök Elizabeth-tel”Ne legyél kibaszottul idióta!” Kiáltotta és Tracy zokogni kezdett.

„Apa, nyugodj le.” Mondta Ellie olyan nyugodtan, ahogy csak tudta, biztos voltam benne, hogy az emberek is hallják ezt odakint.

Matt berontott. „Hé, gyerünk! Nyugodj le haver!”

„Nem, rohadtul nem fogok!” Beleütött a falba és ekkor mentem oda hozzá, hogy kivigyem innen.

Megfordult és megragadta a kabátomat. „Maradj ki ebből Harry!” Ordította az arcomba.

„Apa!” Hallottam Ellie-t, aki közénk állva arrébb lökte. „Hagyd abba, kérlek!”

Leestek kezei és annyira megtörtnek nézett ki. „Sajnálom. Annyira sajnálom.”

Ellie odasétált hozzá és megölelte. 

Megértettem, mindannyiunktól bocsánatot kért, de leginkább azért, mert olyan sok mindent kihagyott Ellie életében.

„Megbocsájtok.” Suttogta Ellie.

7. fejezet

Órákkal később már meg is érkeztünk, éreztem a pillangókat verdesni a hasamban. Nem kellett volna idegesnek lennem, de az voltam és indokom is volt rá. Nem láttam apát már 6 hónapja és nem kedvelem a fiát és a lányát, utálom a feleségét és ő is viszonozza ezt az érzést.

Mellesleg tettetem, hogy párkapcsolatban élek, egy fiúval, akit igazából nem is nagyon ismerek.

Harry segített kivenni a bőröndömet a kocsiból és a sajátját is előszedte, eléggé felkészült, nem igaz? Még mindig nem értem. 

„Köszönöm.” Motyogtam, ahogy a kezembe adta a táskát, majd visszamentem, hogy megfogjam a bőröndömet, de még előttem megkaparintotta.

Ahogy közelebb sétáltunk az ajtóhoz, tudtam, hogy a pillangóim fel fognak robbanni a hasamban perceken belül. Mielőtt még Harry és én be tudtunk volna kopogni, az ajtó kitárult és Tracy-t pillantottam meg.

„Ellie és a barátja itt vannak.” Kiáltotta nyersen, majd a leghamisabb ölelést kaptam tőle, amit el lehet képzelni, de a pokolba is Harry-nek melegebb fogadtatása volt, mint nekem.

„Ellie.” Üdvözölt apa, majd beinvitált minket, és ekkor volt apával egy kínos ölelésünk. Fájt, mivel sose lesz már a régi, hogy közel álltunk egymáshoz, de miúta elváltak anyával nem látott felnőni. 

Olyan, mintha egy idegen lennék számára.

„És Ő ki?” Faggatott.

„Ő Harry.” Mondtam.

„Ah, a fiú, akid tudtam, hogy van.” Mondta Tracy, igazából ezt nem értette, de tudtam, hogy így próbált belém döfni.

„Örülök a találkozásnak Mrs. és Mr. Dunne.” Köszönt Harry, míg apával kezet rázott és megölelte Tracy-t. Én megtartottam apa nevét, amikor elváltak, de anya visszavette a lánykori nevét, ami ’Goodman’.

„Mennyire hivatalos.” Mondta apa mosolyogva.

„A szoba készen van számotokra, tudod, hogy hol van, igaz Ellie?” Kérdezte apa.

„Biztos vagyok benne, hogy emlékszem.” 

Beharaptam a nyelvemet, hiszen annyi mindent akartam mondani apának és annyi sebet akartam rajta és Tracy-n ejteni, de tudtam, hogy érett vagyok már.

Harry-vel felsétáltunk a szobánkhoz a bőröndjeinkkel. Rádobtam a franciaágyra a sajátomat a dzsekimmel, amit levettem. 

„Rendben vagy?” Kérdezte Harry.

„Igen, teljesen mesésen.” Csattantam. „Sajnálom.” Motyogtam.

„Rendben van, Tracy nagyon kemény volt veled és az apukád alig ismer. Én is mérges lennék.”

Halványan rámosolyogtam, mielőtt mind a ketten kipakoltunk volna. Tudtam, hogy ezek utána le kell mennünk vacsorázni az idegesítő fiú és lány körében, 8 évesnek lenni nem egy jó időszak. Ikrek.

„Ew, itt van Ellie.” Kiáltotta Robbie, ahogy lesétáltam Harry-vel a lépcsőn.

„Egy fiúval van, ohh!” Kiabálta Ruby, aki éppen beszaladt a konyhába.

Felsóhajtottam, ahogy a pulóverem ujját a kezemre húztam, majd kereszteztem azokat a mellkasom előtt. Hűvös és ideges is voltam egyszerre.

Bementem a konyhába és helyet foglaltam az asztalnál. Harry mellettem ült, Ruby apa és Tracy között, de Robbie Harry mellett volt.

Tracy főzött nekünk, Sheperd pite.

„Mi újság veled Ellie?”Kérdezte apa, én pedig megláttam Tracy arcát és bosszúsan figyelt engem, hiszen rólam folyt a beszélgetés.

„Dolgozom.” Válaszoltam, ja és amúgy hívtalak téged is, de nem válaszoltál.

„Csak munka? És veled mi van Harry? Mivel foglalkozol?” Kérdezte belekortyolva borába.

Rengeteg felesleges kérdés.

„Egy cégnél dolgozom, amit SophieProductions-nek hívnak, rengeteg dolog történik itt az üzleten belül.” Válaszolta.

Ez egy olyan dolog, amit Harry-vel nem beszéltünk meg, de néhány ok miatt, nem hittem el neki, de hagytam.

„Ez a pite isteni.” Mondta Harry Tracy-nek.

„Oh, köszönöm Harry! Ellie soha nem fűz véleményt a fősztömhöz.” Még egy döfés belém.

Meg sem érintettem az ételt, csak játszottam vele, remélve, hogy senki nem veszi észre. Valószínűleg meg akart mérgezni vagy valami, ennyire megvet.

„Hogyan találkoztatok?” Kérdezte Tracy, rám egyáltalán nem nézve, de minden figyelmét Harry-nek szentelte.

Nem tudtam mit mondani, lefagytam és fogadnék, hogy Harry is. Buták voltunk és ezt nem beszéltük meg. 

De Harry beszélni kezdett. „Láttam Ellie-t párszor a munkahelye előtt üldögélni és nagyon csodálatos volt, szóval elég bátor voltam ahhoz, hogy elhívjam egy randevúra és innen minden ment a maga módján.”

Harry megfogta a kezemet és én meghökkentem, váratlan volt, de mosolyogtam, hogy valósághű legyen. Nem éreztem ezt helyesnek.

„Aw, ez annyira édes.” Mondta apa, majd Tracy-re néztem, aki csúnyán nézett rám.

Kívülállónak éreztem magamat, mintha apa nem emlékezne velem kapcsolatban semmire és én se rá. Csak ültem itt, míg az új feleségével és gyerekeivel beszélgetett és nevetett.

„Kelly mondta, hogy játszottál a családi összejövetelen, a hegedűdön. Csalódott voltam, hogy nem mentem, de volt néhány elintézni valóm a bandával.” Mondta apa.

„Igen, gondoltam.”

„Évek óta nem hallottalak játszani.” Szólalt meg szomorúan

.

„Ez nem az én hibám.” Mondtam nyersen, de gyorsan változtattam a témát.

„Találkozhatok a bandával holnap?” Kérdeztem.

„Találkozni szeretnél velük?” Ismételt meg.

„Igen, hiányoztak a srácok, hiszen amíg el nem költöztél minden nap találkoztam velük…”

„Rendben, nos, mehetünk.”

„Mehetünk mindannyian?” Kérdezte Tracy és apa bólintott.

„Megyek és lefekszek.” Mondtam, és ekkor jöttem rá, hogy még mindig fogom Harry kezét, szóval kínosan elhúztam kezemet övéi közül.

„Nem ette meg a vacsorát.”Mondta Ruby, hmm, a kis nyafogós.

„Nem vagyok éhes, most ha megbocsájtotok.” Mondtam, majd betoltam a székemet, majd felsétáltam a vendégszobába.

Besétáltam, becsapva magam mögött az ajtót. Leugrottam az ágyra, megragadva a fülhallgatómat és a telefonomat. Beállítottam a zene keverését, majd görgetni kezdtem a Twitteremet. 

Biztos elszunyókáltam, mert mikor kinyitottam a szememet megpillantottam Harry-t az ablakban cigizni.

Felpattantam és kikaptam a fülhallgatókat a fülemből. „Harry, ha rajta kapnak itt dohányozni, apa le fogja vágni a golyóidat.” Nevettem egy kicsit.

Megfordult, majd elnyomta cigarettáját és becsukta az ablakot. „Aw, ő egyike azoknak, akik a házon kívül cigiznek?” Nevetve ült le az ágy végébe.

„Nem hiszem, hogy még mindig szívja.”Mondtam homlok ráncolva, mert nem tudtam róla ezt.

„Még mindig cigizik, kiosontunk együtt. Tracy rajta kapott minket és nem volt túl boldog.”

„Hangulatrontó.”

Bólintott. „Szemét, mindig beléd köt, vagy csúnyán néz rám.” Nézett felháborodottan.

Kissé elmosolyodtam. „Észrevetted, mi?”

„Nem nehéz nem észrevenni.” Nevetett, mielőtt levette csizmáit.

Megnéztem az időt, és már hajnali 1 óra volt.

A fürdőszobába sétáltam, ami a vendégszobához tartozott, de a lámpa nem volt felkapcsolva. 

„Harry?” Kiáltottam ki.

A fények felkapcsolódtak, majd Harry bejött. „Igen?”

„Rendben, várj ez csak…” Félbeszakított, hogy elcsúsztam a földön, megragadtam Harry kezét, majd Ő is elterült a földön nagy dobbanás közepette.

„Úr Isten.” Fogtam be a számat, és nevetni kezdtem, nem tudtam abbahagyni, pedig akartam.

Ekkor persze Tracy berontott. „Mik ezek a zajok?” Hangzott házsártosnak.

Harry mellett guggoltam, és könnyek folytak szemeimből a nevetés miatt, és nem tudtam válaszolni.

„Mit használtok a takarításnál, ez a padló olyan, mint egy műjégpálya.” Mondta Harry nevetve, míg felállt.

Neki estem a mosdónak, letörölve könnyeimet, és próbáltam nem mosolyogni.

„Feküdjetek le, holnap megcsinálom.” Nyögött fel, csak annyit hallottál, hogy elcsoszog, majd becsapja az ajtót.

Amint ez megtörtént, Harry-vel egyszerre tört fel belőlünk a nevetés.

„Rendben vagy?” Kérdeztem.

„Igen, a fenekem fáj egy kicsit, de örülök, hogy a tied biztonságban van.”Mondta mosolyogva, mielőtt a szobába sétált volna.

 Mosolyogva fordultam meg a tükör felé és elvégeztem a szokásos esti teendőimet, óvatosan lépkedtem, nem akartam elesni.

Becsuktam a fürdő ajtaját magam mögött és Harry épp akkor csinált magának helyet a földön.

Az ágy elé mentem és leültem. „Mit csinálsz?” Érdeklődtem.

„A földön alszom.”Válaszolt, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. 

Megveregettem az ágyat. „Nem bánom Harry, elvégre egy pár vagyunk.” Kuncogtam majd rákacsintottam. 

Felnevetett. „Biztos vagy benne?”

„Csak megosztjuk az ágyat.”

Én a jobb, míg Harry a baloldalra feküdt. „Lekapcsolnád a lámpát?” Kértem Harry-t.

„Tervben volt, jó éjszakát Ellie.” Átnyúlt és lekapcsolta a fényeket.

 „Jó éjt.”