Órákkal később már meg is érkeztünk, éreztem a pillangókat
verdesni a hasamban. Nem kellett volna idegesnek lennem, de az voltam és
indokom is volt rá. Nem láttam apát már 6 hónapja és nem kedvelem a fiát és a
lányát, utálom a feleségét és ő is viszonozza ezt az érzést.
Mellesleg tettetem, hogy párkapcsolatban élek, egy fiúval,
akit igazából nem is nagyon ismerek.
Harry segített kivenni a bőröndömet a kocsiból és a sajátját
is előszedte, eléggé felkészült, nem igaz? Még mindig nem értem.
„Köszönöm.” Motyogtam, ahogy a kezembe adta a táskát, majd
visszamentem, hogy megfogjam a bőröndömet, de még előttem megkaparintotta.
Ahogy közelebb sétáltunk az ajtóhoz, tudtam, hogy a
pillangóim fel fognak robbanni a hasamban perceken belül. Mielőtt még Harry és
én be tudtunk volna kopogni, az ajtó kitárult és Tracy-t pillantottam meg.
„Ellie és a barátja itt vannak.” Kiáltotta nyersen, majd a
leghamisabb ölelést kaptam tőle, amit el lehet képzelni, de a pokolba is
Harry-nek melegebb fogadtatása volt, mint nekem.
„Ellie.” Üdvözölt apa, majd beinvitált minket, és ekkor volt
apával egy kínos ölelésünk. Fájt, mivel sose lesz már a régi, hogy közel
álltunk egymáshoz, de miúta elváltak anyával nem látott felnőni.
Olyan, mintha
egy idegen lennék számára.
„És Ő ki?” Faggatott.
„Ő Harry.” Mondtam.
„Ah, a fiú, akid tudtam, hogy van.” Mondta Tracy, igazából
ezt nem értette, de tudtam, hogy így próbált belém döfni.
„Örülök a találkozásnak Mrs. és Mr. Dunne.” Köszönt Harry,
míg apával kezet rázott és megölelte Tracy-t. Én megtartottam apa nevét, amikor
elváltak, de anya visszavette a lánykori nevét, ami ’Goodman’.
„Mennyire hivatalos.” Mondta apa mosolyogva.
„A szoba készen van számotokra, tudod, hogy hol van, igaz
Ellie?” Kérdezte apa.
„Biztos vagyok benne, hogy emlékszem.”
Beharaptam a nyelvemet, hiszen annyi mindent akartam mondani
apának és annyi sebet akartam rajta és Tracy-n ejteni, de tudtam, hogy érett
vagyok már.
Harry-vel felsétáltunk a szobánkhoz a bőröndjeinkkel.
Rádobtam a franciaágyra a sajátomat a dzsekimmel, amit levettem.
„Rendben vagy?” Kérdezte Harry.
„Igen, teljesen mesésen.” Csattantam. „Sajnálom.” Motyogtam.
„Rendben van, Tracy nagyon kemény volt veled és az apukád
alig ismer. Én is mérges lennék.”
Halványan rámosolyogtam, mielőtt mind a ketten kipakoltunk
volna. Tudtam, hogy ezek utána le kell mennünk vacsorázni az idegesítő fiú és
lány körében, 8 évesnek lenni nem egy jó időszak. Ikrek.
„Ew, itt van Ellie.” Kiáltotta Robbie, ahogy lesétáltam
Harry-vel a lépcsőn.
„Egy fiúval van, ohh!” Kiabálta Ruby, aki éppen beszaladt a
konyhába.
Felsóhajtottam, ahogy a pulóverem ujját a kezemre húztam,
majd kereszteztem azokat a mellkasom előtt. Hűvös és ideges is voltam
egyszerre.
Bementem a konyhába és helyet foglaltam az asztalnál. Harry
mellettem ült, Ruby apa és Tracy között, de Robbie Harry mellett volt.
Tracy főzött nekünk, Sheperd pite.
„Mi újság veled Ellie?”Kérdezte apa, én pedig megláttam Tracy
arcát és bosszúsan figyelt engem, hiszen rólam folyt a beszélgetés.
„Dolgozom.” Válaszoltam, ja és amúgy hívtalak téged is, de
nem válaszoltál.
„Csak munka? És veled mi van Harry? Mivel foglalkozol?”
Kérdezte belekortyolva borába.
Rengeteg felesleges kérdés.
„Egy cégnél dolgozom, amit SophieProductions-nek hívnak,
rengeteg dolog történik itt az üzleten belül.” Válaszolta.
Ez egy olyan dolog, amit Harry-vel nem beszéltünk meg, de
néhány ok miatt, nem hittem el neki, de hagytam.
„Ez a pite isteni.” Mondta Harry Tracy-nek.
„Oh, köszönöm Harry! Ellie soha nem fűz véleményt a
fősztömhöz.” Még egy döfés belém.
Meg sem érintettem az ételt, csak játszottam vele, remélve,
hogy senki nem veszi észre. Valószínűleg meg akart mérgezni vagy valami, ennyire
megvet.
„Hogyan találkoztatok?” Kérdezte Tracy, rám egyáltalán nem
nézve, de minden figyelmét Harry-nek szentelte.
Nem tudtam mit mondani, lefagytam és fogadnék, hogy Harry is.
Buták voltunk és ezt nem beszéltük meg.
De Harry beszélni kezdett. „Láttam Ellie-t párszor a
munkahelye előtt üldögélni és nagyon csodálatos volt, szóval elég bátor voltam
ahhoz, hogy elhívjam egy randevúra és innen minden ment a maga módján.”
Harry megfogta a kezemet és én meghökkentem, váratlan volt,
de mosolyogtam, hogy valósághű legyen. Nem éreztem ezt helyesnek.
„Aw, ez annyira édes.” Mondta apa, majd Tracy-re néztem, aki
csúnyán nézett rám.
Kívülállónak éreztem magamat, mintha apa nem emlékezne velem
kapcsolatban semmire és én se rá. Csak ültem itt, míg az új feleségével és gyerekeivel
beszélgetett és nevetett.
„Kelly mondta, hogy játszottál a családi összejövetelen, a
hegedűdön. Csalódott voltam, hogy nem mentem, de volt néhány elintézni valóm a
bandával.” Mondta apa.
„Igen, gondoltam.”
„Évek óta nem hallottalak játszani.” Szólalt meg szomorúan
.
„Ez nem az én hibám.” Mondtam nyersen, de gyorsan
változtattam a témát.
„Találkozhatok a bandával holnap?” Kérdeztem.
„Találkozni szeretnél velük?” Ismételt meg.
„Igen, hiányoztak a srácok, hiszen amíg el nem költöztél
minden nap találkoztam velük…”
„Rendben, nos, mehetünk.”
„Mehetünk mindannyian?” Kérdezte Tracy és apa bólintott.
„Megyek és lefekszek.” Mondtam, és ekkor jöttem rá, hogy még
mindig fogom Harry kezét, szóval kínosan elhúztam kezemet övéi közül.
„Nem ette meg a vacsorát.”Mondta Ruby, hmm, a kis nyafogós.
„Nem vagyok éhes, most ha megbocsájtotok.” Mondtam, majd
betoltam a székemet, majd felsétáltam a vendégszobába.
Besétáltam, becsapva magam mögött az ajtót. Leugrottam az
ágyra, megragadva a fülhallgatómat és a telefonomat. Beállítottam a zene
keverését, majd görgetni kezdtem a Twitteremet.
Biztos elszunyókáltam, mert mikor kinyitottam a szememet
megpillantottam Harry-t az ablakban cigizni.
Felpattantam és kikaptam a fülhallgatókat a fülemből. „Harry,
ha rajta kapnak itt dohányozni, apa le fogja vágni a golyóidat.” Nevettem egy
kicsit.
Megfordult, majd elnyomta cigarettáját és becsukta az
ablakot. „Aw, ő egyike azoknak, akik a házon kívül cigiznek?” Nevetve ült le az
ágy végébe.
„Nem hiszem, hogy még mindig szívja.”Mondtam homlok ráncolva,
mert nem tudtam róla ezt.
„Még mindig cigizik, kiosontunk együtt. Tracy rajta kapott
minket és nem volt túl boldog.”
„Hangulatrontó.”
Bólintott. „Szemét, mindig beléd köt, vagy csúnyán néz rám.”
Nézett felháborodottan.
Kissé elmosolyodtam. „Észrevetted, mi?”
„Nem nehéz nem észrevenni.” Nevetett, mielőtt levette
csizmáit.
Megnéztem az időt, és már hajnali 1 óra volt.
A fürdőszobába sétáltam, ami a vendégszobához tartozott, de a
lámpa nem volt felkapcsolva.
„Harry?” Kiáltottam ki.
A fények felkapcsolódtak, majd Harry bejött. „Igen?”
„Rendben, várj ez csak…” Félbeszakított, hogy elcsúsztam a
földön, megragadtam Harry kezét, majd Ő is elterült a földön nagy dobbanás
közepette.
„Úr Isten.” Fogtam be a számat, és nevetni kezdtem, nem
tudtam abbahagyni, pedig akartam.
Ekkor persze Tracy berontott. „Mik ezek a zajok?” Hangzott
házsártosnak.
Harry mellett guggoltam, és könnyek folytak szemeimből a
nevetés miatt, és nem tudtam válaszolni.
„Mit használtok a takarításnál, ez a padló olyan, mint egy
műjégpálya.” Mondta Harry nevetve, míg felállt.
Neki estem a mosdónak, letörölve könnyeimet, és próbáltam nem
mosolyogni.
„Feküdjetek le, holnap megcsinálom.” Nyögött fel, csak annyit
hallottál, hogy elcsoszog, majd becsapja az ajtót.
Amint ez megtörtént, Harry-vel egyszerre tört fel belőlünk a
nevetés.
„Rendben vagy?” Kérdeztem.
„Igen, a fenekem fáj egy kicsit, de örülök, hogy a tied
biztonságban van.”Mondta mosolyogva, mielőtt a szobába sétált volna.
Mosolyogva fordultam
meg a tükör felé és elvégeztem a szokásos esti teendőimet, óvatosan lépkedtem,
nem akartam elesni.
Becsuktam a fürdő ajtaját magam mögött és Harry épp akkor
csinált magának helyet a földön.
Az ágy elé mentem és leültem. „Mit csinálsz?” Érdeklődtem.
„A földön alszom.”Válaszolt, mintha ez lenne a
legtermészetesebb dolog a világon.
Megveregettem az ágyat. „Nem bánom Harry, elvégre egy pár
vagyunk.” Kuncogtam majd rákacsintottam.
Felnevetett. „Biztos vagy benne?”
„Csak megosztjuk az ágyat.”
Én a jobb, míg Harry a baloldalra feküdt. „Lekapcsolnád a
lámpát?” Kértem Harry-t.
„Tervben volt, jó éjszakát Ellie.” Átnyúlt és lekapcsolta a
fényeket.
„Jó éjt.”
